Virágvasárnappal véget ért a szatmárnémeti ifjúság nagyböjti felkészülése - mint eddig minden alkalommal, most is keresztúti ájtatossággal zárták a közösen megtett elmélkedő útjukat.
"Uram, ebben az órában, gondolatban követni akarlak keresztutadon" - kezdte imáját Barta Barnabás este nyolc órakor, mielőtt elindultak volna az első stáció felé a kereszttel a fiatalok. "Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat, a mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj és a világot megváltsd.
Engedd, hogy szenvedéseid állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért. Világosíts meg, hogy hibáimat felismerjem és leküzdjem azokat. Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak legyen számomra az önfeláldozás és megszentelés iskolája. Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává" - szólt a továbbiakban a kezdőima.
A kereszttel aztán stációról-stációra vonultak, egy-egy rövid elmélkedést hallgattak meg, a szenvedés állomásai között pedig énekeltek. A fiatal kereszthordozókat az összegyűlt tömeg - - gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősek - követte, míg vissza nem értek vele a templom lépcsői által közrefogott Lurdes-i barlanghoz.
A keresztúti ájtatosság után Barta Barnabás azt kérte a jelenlevőktől, tudatosítsák, hogy a nagyhét a csendnek, a meghittségnek az ideje és így készüljenek a húsvét titkainak fogadására. Kérte továbbá a fiatalokat, hogy vegyenek részt a szent háromnap szentmiséin, azért, hogy a húsvét az igazi örömöt, az Úr Jézus szeretetét, a feltámadásának fényét hozza meg a szívükbe. Közösen elimádkozták a közelgő Országos Katolikus Ifjúsági Találkozóért valamint az ország fiataljaiért Isten kegyelmeit kérő imát, majd áldással tértek haza.